Szerző: Diána

  • Ramadán – böjt, közösség és lelki megújulás az iszlám szent hónapjában

    Ramadán hónap az, melyben a Korán útmutatásként leküldetett az emberek számára, a vezérlet és a különbségtétel nyilvánvaló bizonyságaként. Aki közületek e hónapban [a lakhelyén] van, az böjtölje azt végig, aki pedig beteg, vagy úton van, [annak] azonos számú más napon [kell pótolnia]. Allah könnyebbséget akar nektek, nem pedig nehézséget. Teljesítsétek hát [az előírt napok] számát és magasztaljátok Allah nagyságát, azért amiért az Igaz Útra vezérelt benneteket. Talán hálásak lesztek. -Korán 2:185

    A Ramadan az iszlám vallás egyik legszentebb időszaka, amelyet világszerte több mint egymilliárd muszlim tart meg. Ebben a hónapban a hívők napkeltétől napnyugtáig böjtölnek: tartózkodnak az ételtől, az italtól, valamint minden olyan cselekedettől, amely eltérítené őket a lelki elmélyüléstől.

    A Ramadán azonban nem csupán a lemondásról szól. Ez az időszak a hit megerősítésének, az önfegyelem gyakorlásának és a közösségi kapcsolatok elmélyítésének ideje is.

    A vallási böjt jelentősége

    A böjt az iszlám egyik alapvető vallási kötelessége. A muszlimok azért tartják meg a Ramadán böjtjét, hogy engedelmeskedjenek Allah parancsának és közelebb kerüljenek Istenhez.

    A böjt ideje alatt a hívők hajnalhasadástól napnyugtáig tartózkodnak az étkezéstől, az ivástól, a dohányzástól – amely egyébként is tiltott –, valamint a házasélettől. Amennyiben valaki betegség vagy utazás miatt nem tud böjtölni, a kimaradt napokat később kell pótolnia.

    A böjt tehát nem pusztán fizikai önmegtartóztatás, hanem spirituális gyakorlat is, amely a hit elmélyítését szolgálja.

    Miért tartják a böjtöt?

    A Ramadán böjtje számos vallási és erkölcsi célt szolgál:

    •Allah parancsának való engedelmesség kifejezése.

    •Hálaadás a Korán kinyilatkoztatásáért, amely útmutatást ad az emberiség számára.

    •A hit megerősítése és a vallási tanítások mélyebb megértése.

    •A testi vágyak és anyagi kívánságok feletti uralom gyakorlása.

    •Tartózkodás mindattól, amit Allah tiltott.

    •Együttérzés a szegényekkel és a nélkülözőkkel, akik gyakran tapasztalják az éhséget.

    •A lelki élet erősítése a jócselekedetek és az istenszolgálat révén.

    •Az önfegyelem, a türelem és az őszinteség gyakorlása.

    A hívők hite szerint a böjt nemcsak lelki fejlődést hoz, hanem nagy jutalmat is ígér Allah részéről az Utolsó Napon.

    Az utolsó tíz nap jelentősége

    A Ramadán utolsó tíz napja különösen fontos időszak. Ilyenkor a hívők fokozottan fordulnak az imádság és a lelki elmélyülés felé, miközben készülnek a böjti hónapot lezáró Eid al-Fitr ünnepére.

    Ez az ünnep a közösségi öröm ideje: az emberek ünnepi ruhát öltenek, meglátogatják rokonaikat, ajándékokat adnak egymásnak, és közösen fogyasztják el az ünnepi ételeket.

    Ramadán Indonéziában

    Indonéziában, a világ legnagyobb muszlim lakosságú országában a Ramadán különleges hangulatot teremt.

    A böjt megtörésének pillanatát buka puasa néven ismerik. Napnyugtakor a családok, barátok és munkatársak gyakran együtt gyűlnek össze, hogy közösen törjék meg a böjtöt. Ez az alkalom nemcsak étkezés, hanem fontos közösségi esemény is.

    A Ramadán idején sok városban különleges esti piacok jelennek meg, amelyeket pasar Ramadan vagy pasar takjil néven emlegetnek. Ezek a piacok a késő délutáni órákban nyitnak, és elsősorban a böjttöréshez szükséges ételeket kínálják.

    Az árusok standjain különféle édességek, gyümölcsitalok, sült falatok és hagyományos ételek sorakoznak. Népszerű például a kolak, amely banánból, pálmacukorból és kókusztejből készülő édes desszert.

    A Ramadán üzenete

    A Ramadán időszaka így nem csupán a lemondásról szól, hanem a lelki megújulásról, az együttérzésről és a közösség megerősítéséről is. A böjt gyakorlása emlékezteti a hívőket hitük alapvető értékeire: az önfegyelemre, a hálára és a mások iránti felelősségre.

    Amikor pedig elérkezik az Eid al-Fitr, a böjti hónap örömteli lezárásaként a közösség együtt ünnepel. A Ramadán így minden évben lehetőséget ad arra, hogy a hívők megerősítsék kapcsolatukat Istennel és egymással.

  • Majapahit Birodalom – Indonézia aranykora és kulturális öröksége

    Bevezetés: a Majapahit mint az utolsó indizált királyság

    A Majapahit Birodalom (1293–1527) volt Indonézia utolsó nagy hindu királysága, amely Jáva keleti részén, a mai Trowulan térségében alakult ki. A 13. és 16. század között létező Majapahit a Nusantara (indonéz szigetvilág) politikai, gazdasági és kulturális központjává vált, és a térség történelmének meghatározó szereplője lett.

    A Majapahit Birodalom alapítása

    A birodalom születése szorosan kapcsolódik a Singasari Királyság bukásához. Miután Jayakatwang, Kediri hercege, megtámadta Singasarit és megölte Kertanegara királyt, a herceg Raden Wijaya Madurába menekült. Arya Wiraraja segítségével kivágatta a Tarik-erdőt, és új települést alapított Majapahit néven – a „maja” nevű keserű gyümölcsről elnevezve.

    1293-ban mongol seregek érkeztek, hogy megbüntessék Kertanegarát. Raden Wijaya szövetségre lépett velük Jayakatwang legyőzése érdekében, majd győzelme után kiűzte a mongolokat Jáváról, és 1293. november 10-én megalapította a Majapahit Királyságot.

    A növekedés korszaka (1309–1350)

    A birodalom korai szakaszában Jayanegara király (Sri Maharaja Wiralandagopala Sri Sundarapandya Dewa Adhiswara) uralkodott, majd Tribhuwana Wijayottunggadewi Dyah Gitarja lépett trónra. Ez idő alatt a Majapahit politikailag megerősödött, és létrejött a korszak egyik legjelentősebb eseménye: Gajah Mada kinevezése Mahapatih (főminiszteri) tisztségbe, valamint a híres Sumpah Palapa, azaz a „Palapa-eskü” kimondása.

    Ebben a fogadalomban Gajah Mada kijelentette, hogy addig nem élvez világi örömöket, amíg nem egyesíti a teljes szigetvilágot (Nusantara) Majapahit fennhatósága alatt.

    A Majapahit aranykora (1350–1389)

    A birodalom fénykorát Hayam Wuruk király uralma alatt érte el, Gajah Mada bölcs és ambiciózus politikai vezetésével. Ekkor a Majapahit Birodalom uralma kiterjedt szinte az egész indonéz szigetvilágra, valamint a Maláj-félsziget egyes részeire is. A korszakot a kereskedelmi és tengeri hatalom megerősödése, a közigazgatás központosítása, valamint a kulturális virágzás jellemezte.

    Majapahit rendszeres diplomáciai kapcsolatot ápolt Kínával, Champával, Kambodzsával, Annamal és Sziámmal, ami bizonyította regionális befolyását és nemzetközi tekintélyét.

    A hanyatlás és bukás korszaka (1389–1527)

    Hayam Wuruk és Gajah Mada halála után a Majapahit Birodalom fokozatosan hanyatlani kezdett.A belső hatalmi harcok, a polgárháborúk, valamint az iszlám királyságok felemelkedése az északi jávai partokon (különösen Demak) fokozatosan gyengítették a birodalom hatalmát.

    1478-ban a fővárost Trowulanból Dahába helyezték át, ami a birodalom politikai széttagolódásának kezdetét jelezte. A 15. század végére Majapahit összeomlott, és helyét az újonnan felemelkedő iszlám királyságok vették át, amelyek megnyitották az utat az indonéz történelem következő korszakai felé.

    A „csend időszaka” és az örökség továbbélése (1527–1815)

    1527-ben Demak királysága támadást indított Majapahit ellen, ami a birodalom végleges bukásához vezetett. A lakosság elmenekült, és ezzel a Majapahit Birodalom megszűnt létezni, ám eszméje tovább élt a jávai történeti hagyományban és az indonéz nemzeti identitásban. A Nusantara-egység gondolata, amelyet Gajah Mada hirdetett, később az indonéz állameszme („Bhinneka Tunggal Ika” – Egység a sokféleségben) alapelve lett.

    A Majapahit Birodalom kulturális és régészeti öröksége

    A Majapahit öröksége ma is kézzelfogható a jávai régészeti lelőhelyeken és történelmi templomokban, amelyek a birodalom magas szintű építészeti és vallási kultúráját tükrözik.

    Legfontosabb Majapahit-emlékek:

    Candi Sukuh – Karanganyar, Közép-Jáva: különleges formájú hindu templom, egyedülálló ikonográfiával.

    Candi Cetho – szintén Karanganyarban, a Majapahit-korszak végén épült, jellegzetes lépcsős szentélyformában.

    Candi Pari – Sidoarjo, Kelet-Jáva: Hayam Wuruk uralkodása alatt épült templom.

    Candi Jabung – Probolinggo, Kelet-Jáva: vörös téglából készült, kiváló állapotban fennmaradt emlék.

    Gapura Wringin Lawang – monumentális kapu Mojokertóban, valószínűleg Gajah Mada rezidenciájának bejárata volt.

    Gapura Bajang Ratu – szent kapu Jayanegara király halálának emlékére.

    Candi Brahu – Trowulanban, a Majapahit királyok hamvasztási helye lehetett.

    Candi Tikus – Trowulanban, nevét a felfedezésekor ott élő patkányokról kapta.

    Candi Surawana – Kediri, Kelet-Jáva: Bhre Wengker tiszteletére emelt templom.

    Összegzés

    A Majapahit Birodalom az indonéz történelem egyik legfényesebb fejezete, amely a politikai egység, a kulturális sokszínűség és a vallási tolerancia szimbóluma lett. Öröksége ma is él a jávai kulturális identitásban, a régészeti emlékekben és a nemzeti jelképvilágban. A Majapahit eszméje – az „Egység a sokféleségben” – ma is meghatározza Indonézia kulturális önazonosságát és történelmi büszkeségét.

  • Az állam és az emlékezet között: Indonézia 1965–67-es traumája

    Az 1965–67 közötti indonéziai események és következményeik

    1965 és 1967 között Indonéziában máig vitatott, súlyos politikai fordulat zajlott le.
    A függetlenségi háború hősének tartott Sukarno ekkor már két évtizede vezette az országot, amelyben a Indonéz Kommunista Párt jelentős társadalmi és politikai befolyásra tett szert. Kormányzata az „irányított demokrácia” elvén működött, a hidegháború idején egyensúlyt keresve a Szovjetunió és az Egyesült Államok között.

    1. október 1-jén azonban egyetlen nap leforgása alatt puccs és ellenpuccs zajlott le. A magát Szeptember 30-i Mozgalomnak (G30S) nevező csoport hat tábornokot elrabolt és megölt, majd bejelentette, hogy a hatalmat a Forradalmi Tanács veszi át. Az akciót hamar leverte a hadsereg Suharto tábornok vezetésével, aki ezt követően fokozatosan átvette az ország irányítását Sukarnótól.

    A hatalomátvételt széles körű tisztogatás követte. Az antikommunista kampány során több százezer, egyes becslések szerint egymillió ember vesztette életét. Az áldozatok között a Kommunista Párt tagjai, szimpatizánsai, valamint baloldalinak tartott civilek voltak. Sokakat bírósági eljárás nélkül gyilkoltak meg vagy internálótáborokba zártak. A túlélők évtizedekig hallgattak – a traumát kollektív amnézia fedte.

    Az eseményekről hosszú ideig nem készültek hivatalos feljegyzések vagy elemzések. A katonai és külügyi iratok ma is nagyrészt titkosak, ám az 1990-es évektől előkerültek amerikai és holland diplomáciai jelentések, amelyek – bár erősen cenzúrázott formában – betekintést engednek a történtekbe. E dokumentumok rávilágítanak arra, hogy az Egyesült Államok már a korai szakaszban informált volt a fejleményekről, sőt, a hidegháborús logika mentén támogathatta is az antikommunista erőket.

    2016-ban a Hágai Nemzetközi Bíróság az 1965–66-os eseményeket emberiesség elleni bűncselekménynek minősítette.


    Történelmi előzmények

    1. augusztus 17-én Sukarno kikiáltotta Indonézia függetlenségét, ám a holland gyarmati uralom csak 1949-ben szűnt meg. A függetlenségi háborúban a holland hadsereg súlyos atrocitásokat követett el, amelyek feltárása csak évtizedekkel később, 1969-ben kezdődött meg.

    Az 1950-es évek végére az ország gazdasági válságba került. A jólét elmaradt, infláció sújtotta a lakosságot, és több térségben – Szumátrán, Kalimantanon, Szulavészin és Jáva egyes részein – lázadások törtek ki. A felkelőket a volt gyarmattartó Hollandia és az Egyesült Államok fegyverrel és pénzzel is támogatta, miközben az amerikai segítséggel modernizált indonéz hadsereg tisztjei amerikai kiképzésben részesültek. A Bandungi Katonai Akadémia tananyaga ekkoriban nagyrészt amerikai tankönyveken alapult.

    Sukarno 1959-ben bevezette az irányított demokrácia rendszerét, amely az elnöki hatalmat erősítette, a pártpolitikát korlátozta. Külföldi politikájában az el nem kötelezettség elvét hirdette, ugyanakkor egyre inkább baloldali gazdaságpolitikát folytatott: földreformot, államosításokat és tervgazdálkodást vezetett be, főként a holland vállalatok rovására. Az intézkedések azonban részben megrekedtek, a gazdasági helyzet tovább romlott.

    1965-re az ország mély politikai és gazdasági válságba süllyedt. Az infláció az egekbe szökött, az élelmiszerhiány általánossá vált. A kormány a lakosságot ingyenes rizs- és ruhasegélyekkel próbálta enyhíteni, miközben a társadalmi feszültségek egyre nőtték.


    A puccs és az ellenpuccs

    1. október 1-jén hajnalban a G30S csoport fegyveresei elfoglalták a jakartai Merdeka teret, a rádiót, a telefonközpontot és az elnöki palotát, majd bejelentették a hatalomátvételt. Este azonban Suharto tábornok vezetésével a hadsereg ellentámadást indított, visszafoglalta a kulcsfontosságú épületeket, és átvette az irányítást. Sukarno formálisan az elnöki poszton maradt, de politikailag már háttérbe szorult.

    A megtorlások és örökségük

    A puccs leverése után országos kommunistaellenes hajtóvadászat kezdődött. A mészárlások különösen súlyosak voltak Atjeh, Jáva, Szumátra, Bali és Kalimantan térségében. Tömegek tűntek el, a folyók szó szerint elszíneződtek a vértől – innen ered a „vérvörös folyók” metaforája. Mintegy egymillió ember került börtönbe vagy internálótáborokba, sokan évtizedekre.

    A megbélyegzés generációkon átívelt: a volt politikai foglyok gyermekei sem juthattak közalkalmazotti állásokhoz, sokan polgári jogaikat is elveszítették.

    A cikk az alábbi szakirodalmak és dokumentumok alapján készült:

    Indonézia és a múlt árnyai (Tarbai G., 2017) https://www.kodolanyi.hu/kv/cikk/indonezia-es-a-mult-arnyai-913

    Tarbai G.  chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://epa.oszk.hu/01700/01739/00097/pdf/EPA01739_eszmelet_112_028-043.pdf

    Szemet hunyt Hollandia a hadsereg brutalitása felett (Dócza, 2022) https://magyarnemzet.hu/kulfold/2022/02/szemet-hunyt-hollandia-a-hadsereg-brutalitasa-felett

  • Jakarta 500 éve: Hogyan lett egy kis kikötőből Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb metropolisza

    Jakarta mintegy 500 évvel ezelőtt a Ciliwung folyó torkolatánál fekvő kis kikötőből alakult ki. A város történetét az európai utazók jegyezték fel a 16. században. Akkoriban Jakartát Kalapának nevezték, amely a Sunda Királyság fő kikötője volt. Ez a kikötő a portugálok egyik fő kereskedelmi központjaként is szolgált, mígnem Fatahillah herceg 1527. június 22-én megtámadta és elfoglalta. Ekkor Fatahillah herceg megváltoztatta a nevét Sunda Kalapáról Jayakartára, ami „a győzelem városát” jelent. 

    A 16. század végén a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC) megérkezett, és átvette az uralmat Jayakarta felett, majd Bataviára nevezte át, a holland nép ősének, a Batavieren törzsnek a nevéből. Batavia földrajzi adottságai hasonlítottak Hollandiához, ezért a gyarmati hatóság csatornarendszert épített, hogy megvédje a várost az áradásoktól. Batavia a 20. század elején a nemzeti mozgalom központjává vált, amit az 1928-as Második Ifjúsági Kongresszus is jelzett. 

    A második világháború alatt, 1942 és 1945 között Japán megszállta Indonéziát, és Batavia nevét Jakarta Tokubetsu Shi-re változtatta. 

    A 1945-ös függetlenségi kikiáltás után Jakarta az újonnan megalakult Indonéz Köztársaság politikai és kormányzati központja lett. 1966-ban hivatalosan is az ország fővárosává nyilvánították. Azóta Jakarta gyors fejlődésen ment keresztül: üzleti negyedek, szálláshelyek és külföldi nagykövetségek épülteki szerte a városban. 

    Jakarta élő tanúja a változó időknek: az 1960-as évek utcáitól és a kecses régi épületektől kezdve a modern arcáig, integrált közlekedéssel és kényelmes közterekkel.  

    Időrendi áttekintés: 

    • 14. század: Sunda Kalapa néven a Pajajaran Királyság fő kikötője. 
    • 1527. június 22.: Fatahillah herceg elfoglalja Sunda Kalapát, és Jayakartának nevezi el. 
    • 1621. március 4.: A hollandok megalapítják a gyarmati kormányt, és Stad Batavia néven emlegetik. 
    • 1905. április 1.: A holland gyarmati kormány Gemeente Batavia névre változtatja. 
    • 1935. január 8.: A név Stad Gemeente Batavia lesz. 
    • 1942. augusztus 8.: A japán csapatok elfoglalják Bataviát, és Jakarta Tokubetsu Shi névre keresztelik. 
    • 1945. szeptember: Jakarta az Indonéz Nemzeti Kormány politikai és közigazgatási központja lesz. 
    • 1950. március 28.: A kormány Praj’a Jakarta névre módosítja. 
    • 1956. június 22.: A polgármester visszaállítja a város nevét Jakartára. 
    • 1958. január 18.: Jakarta autonóm terület lesz Kotamadya Djakarta Raya néven, Nyugat-Jáva tartomány részeként. 
    • 1959: Jakarta státusza megváltozik, és első szintű tartománnyá válik, élén egy kormányzóval. 
    • 1961: Jakarta státusza ismét módosul, és különleges fővárosi terület (Daerah Khusus Ibu Kota, DKI) lesz. 
    • 1964. augusztus 31.: Jakarta hivatalosan is az Indonéz Köztársaság fővárosa lesz. 
    • 1999. augusztus 31.: Az 1999. évi 34. törvény alapján Jakarta státusza megerősítést nyer mint különleges autonómiájú tartomány. 
    • 2007. július 30.: Az 2007. évi 29. törvény értelmében a város hivatalos neve DKI Jakarta lesz, amely megerősíti fővárosi és különleges autonóm státuszát. 

    Forrás: https://www.jakarta.go.id/sejarah-jakarta
    https://smartcity.jakarta.go.id/id/blog/jakarta-dahulu-dan-sekarang-sejarah-lewat-foto/

  • Helló Világ!

    Üdvözlet a WordPress-ben! Ez az első bejegyzés, amelyet lehet akár módosítani, akár törölni, aztán kezdődhet az írás, a tartalommal történő feltöltés.