Kategória: Egyéb

  • Ramadán – böjt, közösség és lelki megújulás az iszlám szent hónapjában

    Ramadán hónap az, melyben a Korán útmutatásként leküldetett az emberek számára, a vezérlet és a különbségtétel nyilvánvaló bizonyságaként. Aki közületek e hónapban [a lakhelyén] van, az böjtölje azt végig, aki pedig beteg, vagy úton van, [annak] azonos számú más napon [kell pótolnia]. Allah könnyebbséget akar nektek, nem pedig nehézséget. Teljesítsétek hát [az előírt napok] számát és magasztaljátok Allah nagyságát, azért amiért az Igaz Útra vezérelt benneteket. Talán hálásak lesztek. -Korán 2:185

    A Ramadan az iszlám vallás egyik legszentebb időszaka, amelyet világszerte több mint egymilliárd muszlim tart meg. Ebben a hónapban a hívők napkeltétől napnyugtáig böjtölnek: tartózkodnak az ételtől, az italtól, valamint minden olyan cselekedettől, amely eltérítené őket a lelki elmélyüléstől.

    A Ramadán azonban nem csupán a lemondásról szól. Ez az időszak a hit megerősítésének, az önfegyelem gyakorlásának és a közösségi kapcsolatok elmélyítésének ideje is.

    A vallási böjt jelentősége

    A böjt az iszlám egyik alapvető vallási kötelessége. A muszlimok azért tartják meg a Ramadán böjtjét, hogy engedelmeskedjenek Allah parancsának és közelebb kerüljenek Istenhez.

    A böjt ideje alatt a hívők hajnalhasadástól napnyugtáig tartózkodnak az étkezéstől, az ivástól, a dohányzástól – amely egyébként is tiltott –, valamint a házasélettől. Amennyiben valaki betegség vagy utazás miatt nem tud böjtölni, a kimaradt napokat később kell pótolnia.

    A böjt tehát nem pusztán fizikai önmegtartóztatás, hanem spirituális gyakorlat is, amely a hit elmélyítését szolgálja.

    Miért tartják a böjtöt?

    A Ramadán böjtje számos vallási és erkölcsi célt szolgál:

    •Allah parancsának való engedelmesség kifejezése.

    •Hálaadás a Korán kinyilatkoztatásáért, amely útmutatást ad az emberiség számára.

    •A hit megerősítése és a vallási tanítások mélyebb megértése.

    •A testi vágyak és anyagi kívánságok feletti uralom gyakorlása.

    •Tartózkodás mindattól, amit Allah tiltott.

    •Együttérzés a szegényekkel és a nélkülözőkkel, akik gyakran tapasztalják az éhséget.

    •A lelki élet erősítése a jócselekedetek és az istenszolgálat révén.

    •Az önfegyelem, a türelem és az őszinteség gyakorlása.

    A hívők hite szerint a böjt nemcsak lelki fejlődést hoz, hanem nagy jutalmat is ígér Allah részéről az Utolsó Napon.

    Az utolsó tíz nap jelentősége

    A Ramadán utolsó tíz napja különösen fontos időszak. Ilyenkor a hívők fokozottan fordulnak az imádság és a lelki elmélyülés felé, miközben készülnek a böjti hónapot lezáró Eid al-Fitr ünnepére.

    Ez az ünnep a közösségi öröm ideje: az emberek ünnepi ruhát öltenek, meglátogatják rokonaikat, ajándékokat adnak egymásnak, és közösen fogyasztják el az ünnepi ételeket.

    Ramadán Indonéziában

    Indonéziában, a világ legnagyobb muszlim lakosságú országában a Ramadán különleges hangulatot teremt.

    A böjt megtörésének pillanatát buka puasa néven ismerik. Napnyugtakor a családok, barátok és munkatársak gyakran együtt gyűlnek össze, hogy közösen törjék meg a böjtöt. Ez az alkalom nemcsak étkezés, hanem fontos közösségi esemény is.

    A Ramadán idején sok városban különleges esti piacok jelennek meg, amelyeket pasar Ramadan vagy pasar takjil néven emlegetnek. Ezek a piacok a késő délutáni órákban nyitnak, és elsősorban a böjttöréshez szükséges ételeket kínálják.

    Az árusok standjain különféle édességek, gyümölcsitalok, sült falatok és hagyományos ételek sorakoznak. Népszerű például a kolak, amely banánból, pálmacukorból és kókusztejből készülő édes desszert.

    A Ramadán üzenete

    A Ramadán időszaka így nem csupán a lemondásról szól, hanem a lelki megújulásról, az együttérzésről és a közösség megerősítéséről is. A böjt gyakorlása emlékezteti a hívőket hitük alapvető értékeire: az önfegyelemre, a hálára és a mások iránti felelősségre.

    Amikor pedig elérkezik az Eid al-Fitr, a böjti hónap örömteli lezárásaként a közösség együtt ünnepel. A Ramadán így minden évben lehetőséget ad arra, hogy a hívők megerősítsék kapcsolatukat Istennel és egymással.

  • Az állam és az emlékezet között: Indonézia 1965–67-es traumája

    Az 1965–67 közötti indonéziai események és következményeik

    1965 és 1967 között Indonéziában máig vitatott, súlyos politikai fordulat zajlott le.
    A függetlenségi háború hősének tartott Sukarno ekkor már két évtizede vezette az országot, amelyben a Indonéz Kommunista Párt jelentős társadalmi és politikai befolyásra tett szert. Kormányzata az „irányított demokrácia” elvén működött, a hidegháború idején egyensúlyt keresve a Szovjetunió és az Egyesült Államok között.

    1. október 1-jén azonban egyetlen nap leforgása alatt puccs és ellenpuccs zajlott le. A magát Szeptember 30-i Mozgalomnak (G30S) nevező csoport hat tábornokot elrabolt és megölt, majd bejelentette, hogy a hatalmat a Forradalmi Tanács veszi át. Az akciót hamar leverte a hadsereg Suharto tábornok vezetésével, aki ezt követően fokozatosan átvette az ország irányítását Sukarnótól.

    A hatalomátvételt széles körű tisztogatás követte. Az antikommunista kampány során több százezer, egyes becslések szerint egymillió ember vesztette életét. Az áldozatok között a Kommunista Párt tagjai, szimpatizánsai, valamint baloldalinak tartott civilek voltak. Sokakat bírósági eljárás nélkül gyilkoltak meg vagy internálótáborokba zártak. A túlélők évtizedekig hallgattak – a traumát kollektív amnézia fedte.

    Az eseményekről hosszú ideig nem készültek hivatalos feljegyzések vagy elemzések. A katonai és külügyi iratok ma is nagyrészt titkosak, ám az 1990-es évektől előkerültek amerikai és holland diplomáciai jelentések, amelyek – bár erősen cenzúrázott formában – betekintést engednek a történtekbe. E dokumentumok rávilágítanak arra, hogy az Egyesült Államok már a korai szakaszban informált volt a fejleményekről, sőt, a hidegháborús logika mentén támogathatta is az antikommunista erőket.

    2016-ban a Hágai Nemzetközi Bíróság az 1965–66-os eseményeket emberiesség elleni bűncselekménynek minősítette.


    Történelmi előzmények

    1. augusztus 17-én Sukarno kikiáltotta Indonézia függetlenségét, ám a holland gyarmati uralom csak 1949-ben szűnt meg. A függetlenségi háborúban a holland hadsereg súlyos atrocitásokat követett el, amelyek feltárása csak évtizedekkel később, 1969-ben kezdődött meg.

    Az 1950-es évek végére az ország gazdasági válságba került. A jólét elmaradt, infláció sújtotta a lakosságot, és több térségben – Szumátrán, Kalimantanon, Szulavészin és Jáva egyes részein – lázadások törtek ki. A felkelőket a volt gyarmattartó Hollandia és az Egyesült Államok fegyverrel és pénzzel is támogatta, miközben az amerikai segítséggel modernizált indonéz hadsereg tisztjei amerikai kiképzésben részesültek. A Bandungi Katonai Akadémia tananyaga ekkoriban nagyrészt amerikai tankönyveken alapult.

    Sukarno 1959-ben bevezette az irányított demokrácia rendszerét, amely az elnöki hatalmat erősítette, a pártpolitikát korlátozta. Külföldi politikájában az el nem kötelezettség elvét hirdette, ugyanakkor egyre inkább baloldali gazdaságpolitikát folytatott: földreformot, államosításokat és tervgazdálkodást vezetett be, főként a holland vállalatok rovására. Az intézkedések azonban részben megrekedtek, a gazdasági helyzet tovább romlott.

    1965-re az ország mély politikai és gazdasági válságba süllyedt. Az infláció az egekbe szökött, az élelmiszerhiány általánossá vált. A kormány a lakosságot ingyenes rizs- és ruhasegélyekkel próbálta enyhíteni, miközben a társadalmi feszültségek egyre nőtték.


    A puccs és az ellenpuccs

    1. október 1-jén hajnalban a G30S csoport fegyveresei elfoglalták a jakartai Merdeka teret, a rádiót, a telefonközpontot és az elnöki palotát, majd bejelentették a hatalomátvételt. Este azonban Suharto tábornok vezetésével a hadsereg ellentámadást indított, visszafoglalta a kulcsfontosságú épületeket, és átvette az irányítást. Sukarno formálisan az elnöki poszton maradt, de politikailag már háttérbe szorult.

    A megtorlások és örökségük

    A puccs leverése után országos kommunistaellenes hajtóvadászat kezdődött. A mészárlások különösen súlyosak voltak Atjeh, Jáva, Szumátra, Bali és Kalimantan térségében. Tömegek tűntek el, a folyók szó szerint elszíneződtek a vértől – innen ered a „vérvörös folyók” metaforája. Mintegy egymillió ember került börtönbe vagy internálótáborokba, sokan évtizedekre.

    A megbélyegzés generációkon átívelt: a volt politikai foglyok gyermekei sem juthattak közalkalmazotti állásokhoz, sokan polgári jogaikat is elveszítették.

    A cikk az alábbi szakirodalmak és dokumentumok alapján készült:

    Indonézia és a múlt árnyai (Tarbai G., 2017) https://www.kodolanyi.hu/kv/cikk/indonezia-es-a-mult-arnyai-913

    Tarbai G.  chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://epa.oszk.hu/01700/01739/00097/pdf/EPA01739_eszmelet_112_028-043.pdf

    Szemet hunyt Hollandia a hadsereg brutalitása felett (Dócza, 2022) https://magyarnemzet.hu/kulfold/2022/02/szemet-hunyt-hollandia-a-hadsereg-brutalitasa-felett

  • Helló Világ!

    Üdvözlet a WordPress-ben! Ez az első bejegyzés, amelyet lehet akár módosítani, akár törölni, aztán kezdődhet az írás, a tartalommal történő feltöltés.