Az 1965–67 közötti indonéziai események és következményeik
1965 és 1967 között Indonéziában máig vitatott, súlyos politikai fordulat zajlott le.
A függetlenségi háború hősének tartott Sukarno ekkor már két évtizede vezette az országot, amelyben a Indonéz Kommunista Párt jelentős társadalmi és politikai befolyásra tett szert. Kormányzata az „irányított demokrácia” elvén működött, a hidegháború idején egyensúlyt keresve a Szovjetunió és az Egyesült Államok között.
- október 1-jén azonban egyetlen nap leforgása alatt puccs és ellenpuccs zajlott le. A magát Szeptember 30-i Mozgalomnak (G30S) nevező csoport hat tábornokot elrabolt és megölt, majd bejelentette, hogy a hatalmat a Forradalmi Tanács veszi át. Az akciót hamar leverte a hadsereg Suharto tábornok vezetésével, aki ezt követően fokozatosan átvette az ország irányítását Sukarnótól.
A hatalomátvételt széles körű tisztogatás követte. Az antikommunista kampány során több százezer, egyes becslések szerint egymillió ember vesztette életét. Az áldozatok között a Kommunista Párt tagjai, szimpatizánsai, valamint baloldalinak tartott civilek voltak. Sokakat bírósági eljárás nélkül gyilkoltak meg vagy internálótáborokba zártak. A túlélők évtizedekig hallgattak – a traumát kollektív amnézia fedte.
Az eseményekről hosszú ideig nem készültek hivatalos feljegyzések vagy elemzések. A katonai és külügyi iratok ma is nagyrészt titkosak, ám az 1990-es évektől előkerültek amerikai és holland diplomáciai jelentések, amelyek – bár erősen cenzúrázott formában – betekintést engednek a történtekbe. E dokumentumok rávilágítanak arra, hogy az Egyesült Államok már a korai szakaszban informált volt a fejleményekről, sőt, a hidegháborús logika mentén támogathatta is az antikommunista erőket.
2016-ban a Hágai Nemzetközi Bíróság az 1965–66-os eseményeket emberiesség elleni bűncselekménynek minősítette.
Történelmi előzmények
- augusztus 17-én Sukarno kikiáltotta Indonézia függetlenségét, ám a holland gyarmati uralom csak 1949-ben szűnt meg. A függetlenségi háborúban a holland hadsereg súlyos atrocitásokat követett el, amelyek feltárása csak évtizedekkel később, 1969-ben kezdődött meg.
Az 1950-es évek végére az ország gazdasági válságba került. A jólét elmaradt, infláció sújtotta a lakosságot, és több térségben – Szumátrán, Kalimantanon, Szulavészin és Jáva egyes részein – lázadások törtek ki. A felkelőket a volt gyarmattartó Hollandia és az Egyesült Államok fegyverrel és pénzzel is támogatta, miközben az amerikai segítséggel modernizált indonéz hadsereg tisztjei amerikai kiképzésben részesültek. A Bandungi Katonai Akadémia tananyaga ekkoriban nagyrészt amerikai tankönyveken alapult.
Sukarno 1959-ben bevezette az irányított demokrácia rendszerét, amely az elnöki hatalmat erősítette, a pártpolitikát korlátozta. Külföldi politikájában az el nem kötelezettség elvét hirdette, ugyanakkor egyre inkább baloldali gazdaságpolitikát folytatott: földreformot, államosításokat és tervgazdálkodást vezetett be, főként a holland vállalatok rovására. Az intézkedések azonban részben megrekedtek, a gazdasági helyzet tovább romlott.
1965-re az ország mély politikai és gazdasági válságba süllyedt. Az infláció az egekbe szökött, az élelmiszerhiány általánossá vált. A kormány a lakosságot ingyenes rizs- és ruhasegélyekkel próbálta enyhíteni, miközben a társadalmi feszültségek egyre nőtték.
A puccs és az ellenpuccs
- október 1-jén hajnalban a G30S csoport fegyveresei elfoglalták a jakartai Merdeka teret, a rádiót, a telefonközpontot és az elnöki palotát, majd bejelentették a hatalomátvételt. Este azonban Suharto tábornok vezetésével a hadsereg ellentámadást indított, visszafoglalta a kulcsfontosságú épületeket, és átvette az irányítást. Sukarno formálisan az elnöki poszton maradt, de politikailag már háttérbe szorult.
A megtorlások és örökségük
A puccs leverése után országos kommunistaellenes hajtóvadászat kezdődött. A mészárlások különösen súlyosak voltak Atjeh, Jáva, Szumátra, Bali és Kalimantan térségében. Tömegek tűntek el, a folyók szó szerint elszíneződtek a vértől – innen ered a „vérvörös folyók” metaforája. Mintegy egymillió ember került börtönbe vagy internálótáborokba, sokan évtizedekre.
A megbélyegzés generációkon átívelt: a volt politikai foglyok gyermekei sem juthattak közalkalmazotti állásokhoz, sokan polgári jogaikat is elveszítették.
A cikk az alábbi szakirodalmak és dokumentumok alapján készült:
Indonézia és a múlt árnyai (Tarbai G., 2017) https://www.kodolanyi.hu/kv/cikk/indonezia-es-a-mult-arnyai-913
Tarbai G. chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://epa.oszk.hu/01700/01739/00097/pdf/EPA01739_eszmelet_112_028-043.pdf
Szemet hunyt Hollandia a hadsereg brutalitása felett (Dócza, 2022) https://magyarnemzet.hu/kulfold/2022/02/szemet-hunyt-hollandia-a-hadsereg-brutalitasa-felett
Vélemény, hozzászólás?