ruangrupa, a documenta 15 és az indonéz kollektív gondolkodás a világszínpadon
⏱ 8 perc olvasási idő·2022 · Kassel · Jakarta·Kurátori olvasat — ayang.hu
TARTALOMJEGYZÉK
- Ki az a ruangrupa?
- A reformasi gyermekei — hogyan született egy kollektíva
- A lumbung mint kurátori alapelv
- Mit jelent, ha egy kollektíva kurálja a documentát?
- A botrány és ami mögötte van
- Mit mond ez az indonéz művészeti gondolkodásról?
- Miért fontos ez Jakartából nézve?
- Gyakran ismételt kérdések
2019-ben a világ egyik legtekintélyesebb kortárs művészeti eseménye, a kasseli documenta bejelentette: a 15. kiadást egy jakartai artist-run kollektíva, a ruangrupafogja kurálni. Ez kétszeres első volt: először irányított kollektíva documentát, és először jött a kurátori csapat Ázsiából. Ami 2022-ben Kasselben kibontakozott, az nemcsak egy kiállítás volt — hanem egy másféle világ vázlata, indonéz gyökerekkel.
Ki az a ruangrupa?
A ruangrupa (ejtsd: ruang-rupa, indonézül: „a művészet tere”) egy 2000-ben alapított jakartai kortárs művészeti kollektíva. Nem galéria, nem múzeum, nem kurátorok szövetsége — hanem egy folyamatosan változó tagságú, nonprofit artist-run szervezet, amely kiállításokat, fesztiválokat, workshopokat, kutatási programokat és kiadványokat szervez. Dél-Jakartában működik, és tagjainak száma soha nem rögzített: a közösség maga dönti el, ki tartozik bele.
A neve kisbetűs — és ez nem véletlen. A kisbetűs írásmód egyfajta állásfoglalás: a kollektíva nem egy intézmény, amely fennkölt nagybetűkkel írja magát a világ homlokzatára. A ruangrupa egy tér, egy folyamat, egy együttlét. Ez a gesztus ugyanolyan fontos, mint bármelyik kiállított mű.
ruangrupa alapadatok
Alapítás: 2000, Dél-Jakarta · Jelleg: nonprofit artist-run kollektíva · Név jelentése: „a művészet tere” (indonézül) · Ismertebb tagok: Ade Darmawan, Farid Rakun, Iswanto Hartono, Ajeng Nurul Aini · Legnagyobb projekt: a documenta 15 kurátori irányítása, Kassel, 2022
A reformasi gyermekei — hogyan született egy kollektíva
Ahhoz, hogy megértsük a ruangrupa gondolkodásmódját, vissza kell mennünk 1998-ba. Ebben az évben bukott meg Suharto 31 éves diktatúrája — az úgynevezett Új Rend(Orde Baru) kora —, amelyet tömeges tüntetések és zavargások döntöttek meg. Ami utána következett, az a reformasi: az indonéz demokratizálódás korszaka, amelynek egyik legfontosabb velejárója volt a kulturális tér hirtelen megnyílása.
A diktatúra idején egy alternatív művészeti teret létrehozni politikai disszidenssé tette az embert. A reformasi után ezek a terek virágozni kezdtek: grassroots kezdeményezések, független média, underground kultúra — mind egyszerre kaptak levegőt. A ruangrupa 2000-ben, ebbe a pillanatba született bele. Alapítói frissen végzett képzőművészek voltak, akik érezték: Jakartában nincs olyan hely, ahol a művészet kritikusan, kísérletezően, közösségi alapon létezhetne. Ezért csináltak egyet.
„Az alapítók úgy érezték, hogy Jakartában égető szükség van ‘térre’ — fizikailag és szellemileg egyaránt —, ahol a művészek intenzíven dolgozhatnak, és ahol az elemzés fontosabb a produkcióknál.”— RUANGRUPA ÖNLEÍRÁSA, ARTWORLDDATABASE.COM
A lumbung mint kurátori alapelv
A documenta 15 kurátori koncepciójának középpontjában egy indonéz szó áll: lumbung. Egy közösségi rizspajta — az a hagyományos indonéziai tárolóépítmény, amelybe a közösség termésfeleslegét gyűjtik össze, majd közösen, előre meghatározott elvek szerint osztják el. Nem piac, nem csere — hanem kollektív felhalmozás és igazságos elosztás.
A ruangrupa ezt a mezőgazdasági metaforát emelte kurátori modellé. A documenta 15 nem egyetlen kurátor víziója szerint működött: 14 lumbung-tag kollektíva csatlakozott a szervezési folyamathoz, majd ők is meghívtak további alkotókat. Az eredmény: közel 1500 résztvevő, nem pusztán kiállított tárgyakkal, hanem folyamatokkal, cselekvésekkel, közösségi eseményekkel — 100 napon át.
A LUMBUNG ALAPÉRTÉKEI A DOCUMENTA 15-BEN
- Kollektivitás — döntések közösen
- Közös erőforrás-kezelés (majelis)
- Igazságos elosztás — egyenlő produkciós büdzsé
- Fenntarthatóság — hosszú távú gondolkodás
- Helyi beágyazottság — nem a „globális” művészet
- Folyamat a termék felett
A majelis — egy másik indonéz fogalom, amely közgyűlést jelent — a döntéshozatal módszerét írta le: a résztvevők közösen határoztak arról, hogyan osszák el a közös költségvetési keretet. Ez nem demokratikus szavazás volt, hanem konszenzuskeresés. Az indonéz falusi tanácskozás logikája beépült egy európai kortárs művészeti intézmény működésébe.
Mit jelent, ha egy kollektíva kurálja a documentát?
A documenta hagyományosan egy főkurátor személyes víziójára épül — gondoljunk Harald Szeemannra (1972), Okwui Enwezorra (2002) vagy Adam Szymczykre (2017). A kurátor neve garancia, szerzői jegy, szellemi márkajegy. Ez a modell mélyen gyökerezik a nyugati intézményi struktúrában: a megkérdőjelezhetetlen művészeti tekintély egyetlen személyre koncentrálódik.
A ruangrupa ezt az egész struktúrát utasította el. Nem azzal, hogy rossznak nyilvánította, hanem azzal, hogy egyszerűen más alapon működött. Nem volt főkurátor.Nem volt egyetlen tematikus tengely, amelyből minden mű leolvasható. Nem volt statikus kiállítás, amely ugyanolyan maradt az első és az utolsó napon. Az e-flux kritikusa találóan fogalmazott: a documenta 15 inkább a részvételi, szociális és relációs esztétikai hagyományok panorámás összefoglalása volt, mint merőben új út — de ez az összefoglalás maga is politikai gesztus volt.
„Ha a documentát 1955-ben azért hozták létre, hogy begyógyítsa a háború sebeit, miért ne fókuszálhatnánk a documenta 15-öt a ma sebeire — különösen azokra, amelyek gyökere a kolonializmus, a kapitalizmus és a patriarchális struktúrák?”— FARID RAKUN ÉS ADE DARMAWAN (RUANGRUPA), FRIEZE, 2019
Ez az idézet kulcs. A ruangrupa nem tagadta meg a documenta történeti örökségét — hanem folytatni akarta a logikáját. Ha 1955-ben a háború utáni Európa sebeit kellett kezelni, 2022-ben a gyarmati rendszer utóhatásait kell. Ez a párhuzam nemcsak retorikus: az 1955-ös bandungi konferencia évét idézi, amikor Sukarno Jakartából épp azt hirdette, hogy a posztkoloniális világ maga döntsön saját jövőjéről.
A botrány és ami mögötte van
A documenta 15 nem úszta meg súlyos vihar nélkül. 2022 januárjában, még a megnyitó előtt, egy kasseli blog antiszemitizmussal vádolta meg a kiállítást — részben pontatlan adatokra hivatkozva. A sajtóvisszhang elsöprő volt. A megnyitó után pedig egy indonéz kollektíva, a Taring Padi egyik régi bannerén valóban antiszemita karikatúrák kerültek elő, amelyeket le is véltetett.
A ruangrupa a decentralizált modellre hivatkozott: a lumbung-rendszerben az egyes tagok autonómiája nagy, a kurátori kontroll szándékosan korlátozott. Ez egyszerre volt a modell erőssége és gyengesége: egy hagyományos főkurátori struktúrában valószínűleg nem kerül ki ilyen tartalom. De — és ez a kulcskérdés — vajon a fokozott kurátori ellenőrzés nem éppen azt a hatalmi logikát reprodukálta volna, amellyel a ruangrupa szemben állt?
Ade Darmawan, a ruangrupa egyik tagja a zárlat után így nyilatkozott: „Meglepett minket, mennyire konzervatív helynek bizonyult a művészvilág.” Ez az állítás — még ha vitaható is — pontosan leírja azt a struktúrális feszültséget, amelybe a ruangrupa beleütközött: egy globális Dél-ből érkező, közösségi modellt az európai intézményi elvárások rendszerébe integrálni szükségszerűen konfliktusokkal jár.
Mit mond ez az indonéz művészeti gondolkodásról?
A ruangrupa és a lumbung nem egy elszigetelt jelenség: egy hosszabb indonéz hagyomány részei. Az indonéz gotong royong — a kölcsönös segítség, a közösségi munka elvének fogalma — Sukarno óta az indonéz állam és társadalom egyik alapértéke. Nem véletlen, hogy a ruangrupa kurátori modelljének metaforája egy falusi mezőgazdasági struktúra: a rizspajta, a közösségi tartalékkészlet.
Az indonéz kortárs művészeti szcéna — különösen Jakartában — tele van hasonló kezdeményezésekkel. A Gudskul, amelyet a ruangrupa 2018-ban alapított a Grafis Huru Hara és a Serrum kollektívákkal együtt, egy nyilvános tanulótér, ahol a művészet oktatása közösségi alapon, nem piaci logika szerint zajlik. Ez nem szociális munka, nem filantrópia — ez egy más ontológia: a művészet mint közös erőforrás, nem mint individuum terméke.
Ebből a nézőpontból a documenta 15 nem egy indonéz kollektíva európai sikere. Hanem annak demonstrációja, hogy egy Jakartából érkező gondolkodásmód — a lumbung, a majelis, a gotong royong — képes volt átírni a világ egyik legnagyobb kortárs művészeti eseményének alapszabályait. Legalább 100 napra.
Miért fontos ez Jakartából nézve?
Jakarta a ruangrupa otthona — és ez nem véletlen részlet. A világ legnagyobb metropoliszában, ahol huszonegy millió ember él egymás közelében, a közösség nem fogalom, hanem kényszer és lehetőség egyszerre. A kampung (hagyományos sűrű városrész), a warung (kis utcai ételbolt), a közös kút, a szomszédok közötti informális segítség — mind ugyanazt a logikát képviselik, mint a lumbung. Nem állami szervezett szolidaritás, hanem helyi, organikus, emberi.
Az ayang.hu projekt szempontjából ez az összefüggés különösen fontos. Amikor Indonéziáról írunk, általában a természeti csodákat, a vallási sokszínűséget vagy a turisztikai attrakciókat látjuk először. A ruangrupa esete emlékeztet: Indonézia nemcsak egy helyszín, hanem egy gondolkodásmód forrása. A lumbung nem azért lett a documenta 15 kurátori alapelve, mert egzotikus — hanem mert érvényes.
„A lumbung nem azért lett a documenta 15 alapja, mert indonéz — hanem mert az a kérdés, amit feltesz, univerzális: hogyan osztjuk meg azt, amink van?”— AYANG.HU, KURÁTORI MEGJEGYZÉS
Gyakran ismételt kérdések
Mi az a ruangrupa?
A ruangrupa egy 2000-ben alapított jakartai kortárs művészeti kollektíva, amelynek neve indonézül „a művészet terét” jelenti. Nonprofit artist-run szervezetként kiállításokat, fesztiválokat, workshopokat és kutatási programokat szervez Dél-Jakartából. 2022-ben ők kurálták a kasseli documenta 15-öt.
Mit jelent a lumbung a documenta 15 kontextusában?
A lumbung indonézül közösségi rizspajtát jelent. A ruangrupa ezt a mezőgazdasági metaforát emelte kurátori elvvé: a dokumenta 15-öt nem egyetlen kurátor víziójaként, hanem kollektíven kezelt közös erőforrásként szervezték meg, ahol a döntések, a büdzsé és a részvétel is közösségi alapon működött.
Miért volt különleges a documenta 15 kurátori megközelítése?
A documenta 15 volt az első kiadás, amelyet kollektíva kurált, és az első, amelynek kurátori csapata Ázsiából érkezett. A hagyományos főkurátori modell helyett decentralizált, közösségi döntéshozatalt vezettek be, és a kiállítás folyamatosan változott a 100 napos futamidő alatt.
Milyen kapcsolat van a ruangrupa és az indonéz kulturális hagyományok között?
A ruangrupa lumbung-modellje szorosan kapcsolódik az indonéz gotong royong — a kölcsönös közösségi segítség — hagyományához, amelyet Sukarno az indonéz állam alapértékévé emelt. A kollektíva gondolkodásmódja nem importált nyugati esztétikai elmélet, hanem a helyi jakartai városi és kulturális valóságból nőtt ki.
Vélemény, hozzászólás?