Mádi Diána, kurátor, ayang.hu – Jakarta
Ha Indonéziában valaki azt mondja: „Siap!”, azt jelenti: „Kész vagyok, mehet.” 1945 őszén ez a szó egészen mást jelentett. Jáva és Szumátra városaiban a „Bersiap!” – vagyis „Készüljetek!” – csatakiáltássá vált, majd egy egész korszak neve lett. Hollandiában ma is sokan úgy tekintenek rá, mint a gyarmati múlt egyik legfájdalmasabb fejezetére. Indonéziában viszont ritkán használják ezt a kifejezést: ott ugyanezek a hónapok a Revolusi, a függetlenségi forradalom legnagyobb, legzaklatottabb szakaszának részei.
Ez a cikk arra vállalkozik, hogy közérthetően, de szakmai alapossággal bemutassa, mi történt valójában 1945 augusztusa és 1946 vége között, kik voltak az áldozatok és az elkövetők, és miért vitatott ma is, hogyan emlékezzünk erre az időszakra.
Mi volt a Bersiap? Röviden
A Bersiap-időszak az indonéz függetlenségi háború (1945–1949) első, rendkívül erőszakos szakasza. Időbeli határairól a történészek nem teljesen értenek egyet: a holland szakirodalom jellemzően 1945 októberétől 1946 elejéig, illetve végéig számolja, de az erőszakhullám előzményei már 1945 augusztusában megjelentek. Földrajzilag főként Jáva szigetére, kisebb részben Szumátrára összpontosult.
A Bersiap idején indonéz fiatalok (pemuda), félkatonai csoportok (laskar) és helyi bandák támadtak holland civilekre, indo-európaiakra (eurázsiaiakra, vagyis „indókra”), ambonézekre, kínai kisebbségiekre, valamint olyan indonézekre is, akiket a hollandokkal való együttműködéssel vádoltak. Ez a szó szoros értelmében nem egyetlen esemény, hanem egymással összefüggő, de eltérő okú erőszakhullámok sorozata volt.
A háttér: gyarmati rendszer, japán megszállás, hatalmi vákum
A Bersiap megértéséhez vissza kell lépnünk néhány évet. Az Indonéz-szigetek (akkori nevén Holland Kelet-India) mintegy háromszáz évig holland gyarmati fennhatóság alatt álltak. A rendszer etnikai és jogi hierarchián alapult: legfelül az európaiak, alattuk a „külföldi keletiek” (például kínaiak), legalul a bennszülött lakosság állt. Az indo-európaiak ebben a rendszerben köztes, bizonytalan helyzetben éltek.
1942 márciusában a japán császári hadsereg néhány hét alatt elfoglalta a gyarmatot. A hollandok uralma összeomlott, ami egyszerre sokkolta és felszabadította a helyi társadalmat. A japán megszállás kegyetlen volt: kényszermunka (romusha), éhínség és elnyomás sújtotta a lakosságot. Ugyanakkor Japán – saját háborús céljai miatt – katonai és ifjúsági szervezeteket hozott létre indonézek számára, fegyveres kiképzést adott nekik, és engedte, hogy a nacionalista vezetők, például Soekarno és Mohammad Hatta nyilvános szerepet vállaljanak. Közben mintegy százezer európai civilt, köztük sok nőt és gyermeket internáltak táborokban, ahol a halálozási arány súlyos volt.
Ez a kettős örökség – a hollandok presztízsének végleges megrendülése és a felfegyverzett, politikailag öntudatra ébredt indonéz fiatalság – döntően meghatározta az 1945-ös eseményeket.
1945 augusztusa: a függetlenség kikiáltása és az üresen maradt hatalom
Japán 1945. augusztus 15-én letette a fegyvert. Két nappal később, augusztus 17-én Soekarno és Hatta Jakartában kikiáltotta az Indonéz Köztársaság függetlenségét. A kikiáltás azonban egy hatalmi vákumban történt: a japán erők hivatalosan még a területen tartózkodtak, de a szövetségesek megbízásából kellett fenntartaniuk a rendet. A szövetségesek erői – elsősorban brit–indiai alakulatok – csak 1945 szeptemberének végén, októberében kezdtek megérkezni, a hollandok pedig még később.
Ezekben a hetekben a köztársasági intézmények még épülőfélben voltak. A központi kormány sokszor nem tudta fegyelmezni a helyi fegyveres csoportokat. A forradalmi hangulat, a bosszú, a félelem és a pletykák együttesen robbanásveszélyes környezetet teremtettek.
Miért tört ki az erőszak? Az okok összetettsége
A történészek ma többféle, egymást erősítő okot neveznek meg.
1. A gyarmati sérelmek. A társadalmi egyenlőtlenség és a megalázottság hosszú évtizedei felgyülemlettek. Sokan úgy érezték, hogy a függetlenség kikiáltása után minden, a gyarmati rendhez kötődő személy veszélyt jelent a frissen született köztársaságra.
2. A holland visszatérés félelme. A holland kormány nem ismerte el a köztársaságot, és a gyarmat újraszervezésére készült. A holland polgári igazgatás (NICA) tagjainak megjelenése, valamint az, hogy a szövetségesek védelme alatt álló táborokból egyes volt foglyok fegyvert fogtak vagy fegyveres kísérettel mozogtak, tovább szította a gyanút.
3. A hatalmi vákum és a decentralizáció. A forradalmi fiatalok szervezetei gyakran maguk döntöttek életről-halálról. A republikánus vezetés – Sukarnóval és később Sutan Sjahrirral az élen – több esetben megpróbálta megfékezni az erőszakot, de korlátozott eszközökkel rendelkezett.
4. Etnikai és társadalmi feszültségek. A célpontok között nemcsak hollandok szerepeltek. A kínai közösség, az ambonéz katonák családjai (akik a gyarmati hadseregben szolgáltak), valamint a helyi arisztokrácia egy része is áldozatul esett. Egyes térségekben a Bersiap valójában társadalmi forradalomba csapott át, amelyben régi helyi konfliktusokat is rendeztek.
A legfontosabb események és helyszínek
Depok és a Jakarta környéki támadások (1945 október)
Depok egy régi, keresztény-indo közösség otthona volt Jakartától délre. 1945 októberében fegyveres csoportok megtámadták a települést, és több tucat ember meghalt. Az eset a holland emlékezetben a Bersiap egyik szimbólumává vált.
Surabaya, 1945. november: a „Hősök napja”
A brit Mallaby dandártábornok 1945. október végén életét vesztette Surabayában, a brit–indiai csapatok és az indonéz fegyveresek közötti összecsapás során. A britek válaszul november 10-én nagyszabású támadást indítottak a város ellen. A csata napokig tartott, és az indonéz ellenállás nemzeti legendává vált: november 10-ét Indonéziában ma is a Hősök napjaként (Hari Pahlawan) ünneplik.
Bandung, 1946: „a lángok tengere”
1946 márciusában a republikánus erők és a lakosság elhagyta Bandung déli részét, miután a britek ultimátumot adtak. Távozás közben felgyújtották a várost – innen a Bandung Lautan Api („Bandung, a lángok tengere”) elnevezés. A „felperzselt föld” taktikája szimbolikus jelentőségűvé vált az indonéz emlékezetben.
Szociális forradalmak Jáván és Szumátrán
A Bersiap időszakában több helyen helyi hatalmi harcok is zajlottak. Jáva északi részén, Tegal, Brebes és Pemalang környékén a helyi elit tagjait elmozdították vagy megölték. Kelet-Szumátrán 1946 márciusában a szultánok és arisztokraták ellen irányuló erőszakhullámban számos hagyományos vezető vesztette életét – köztük a neves költő, Amir Hamzah is. Ezek az események jól mutatják, hogy a forradalom nem csupán gyarmatellenes harc volt, hanem belső társadalmi átalakulás is.
Kik voltak az áldozatok, és hányan lehettek?
Az áldozatok számát ma sem lehet pontosan megállapítani. A forrásokban az alábbi nehézségek merülnek fel: a halottak egy részét sosem azonosították, sokan eltűntként szerepelnek, és a különböző szerzők más időszakot és más földrajzi területet vizsgálnak. A holland kutatások szerint a Bersiap-időszakban legalább több ezer ember halt meg, és ennél jóval többen tűntek el; a becslések az áldozatok felső határát illetően jelentősen eltérnek. Ezért érdemes minden, kerek számot tartalmazó állítással óvatosan bánni.
Az áldozatok többsége civil volt: holland férfiak, nők és gyermekek, indo-európaiak, kínaiak, ambonézek és helyi „kollaboránsnak” bélyegzett indonézek. Voltak olyan jelentős tömegek is, amelyeket a köztársasági erők „védelmi táborokba” zártak – ezek célja részben az érintettek védelme, részben a kontrollálás volt, és a körülményeik helyenként tragikusak voltak.
Fontos hangsúlyozni: a Bersiap nem csak „egyirányú” erőszak volt. Az indonéz oldalnak is jelentős vesztesége volt, és a holland, illetve brit katonai fellépés – amely az 1947-es és 1948-as „rendőri akciókkal” ért tetőpontra – szintén súlyos, szisztematikus erőszakkal járt. A függetlenségi háború indonéz áldozatainak száma nagyságrendekkel nagyobb volt, mint a Bersiap holland és indo áldozatainak száma.
Miért vitatott ma is a Bersiap?
A Bersiap emlékezete két, egymástól nagyon különböző történelmi narratíva ütközőpontjában áll.
A holland emlékezet. Hollandiában az 1940-es évek végén több százezer ember érkezett Indonéziából – köztük sok indo-európai, akik gyakran „hazatérőnek” nevezett idegenként kezdtek új életet. Számukra a Bersiap a családi történetek, a veszteség és a hosszú elhallgatás témája. Sokan úgy érzik, hogy a holland közbeszéd évtizedekig csak a gyarmati háború holland katonai bűneivel foglalkozott, vagy éppen a Bersiap szenvedéseit hagyta figyelmen kívül.
Az indonéz emlékezet. Indonéziában a forradalom a nemzet alapító mítosza. A hivatalos történelemszemlélet a hősiességre és az egységre helyezi a hangsúlyt, és kevésbé foglalkozik a forradalom sötét oldalával, vagyis a civilek elleni erőszakkal. A „Bersiap” szó is elsősorban a holland diskurzus fogalma, Indonéziában kevésbé ismert.
A szakmai viták. A történészek között is vita folyik a fogalom használatáról. Egyesek szerint a „Bersiap” kifejezés leegyszerűsítő, mert egyetlen címke alá gyűjt különböző eseményeket, és a holland gyarmati nézőpontot erősítheti. Mások szerint éppen az elnevezés hiánya vezetett oda, hogy az áldozatok szenvedése évtizedekig nem kapott kellő figyelmet. A helyes megközelítés valószínűleg az, ha a Bersiapot a forradalom szerves, ám nem kizárólagos részeként vizsgáljuk.
Új kutatások és a holland elszámolás
A holland kormány megbízásából 2017 és 2022 között nagyszabású kutatási program (KITLV, NIMH és NIOD közreműködésével) vizsgálta az 1945–1950-es függetlenségi háborút. A 2022 februárjában nyilvánosságra hozott eredmények megállapították, hogy a holland erők rendszeresen és kiterjedten alkalmaztak szélsőséges erőszakot, és ezt a politikai és katonai vezetés tudomásul vette. A kutatás kitért a Bersiap-időszakra is, és külön hangsúlyozta az indonéz oldalról elkövetett erőszak áldozatait. A holland miniszterelnök, Mark Rutte nyilvánosan bocsánatot kért az indonéz néptől a holland erők által elkövetett erőszakért. Korábban, 2020-ban II. Vilmos Sándor király is sajnálatát fejezte ki indonéziai látogatásán.
Ezek a lépések fontos fordulatot jelentenek, de a Bersiap-áldozatok emlékezete körüli viták nem zárultak le. A holland civil szervezetek és az indo közösség követelik, hogy a Bersiap szenvedése is méltó helyet kapjon a nemzeti emlékezetben.
Mit tanulhatunk a Bersiap történetéből?
A Bersiap-időszak egyik legfontosabb tanulsága, hogy a dekolonizáció nem volt „tiszta” folyamat. A felszabadulás és az erőszak, a hősiesség és a tömeges szenvedés ugyanabban az időben, ugyanazokon a helyeken fordult elő. A történelmi igazságot nem szolgálja sem az, ha csak a gyarmati bűnöket látjuk meg, sem az, ha a forradalom erőszakos oldalát tagadjuk.
Közép-európaiként, magyar olvasóként talán mi is ismerős kérdésekkel találkozunk: hogyan viszonyuljunk egy nemzeti felszabadulási küzdelem sötét oldalához, és hogyan emlékezzünk együtt – vagy külön – a különböző csoportok áldozataira? A Bersiap esete arra emlékeztet, hogy a nemzeti emlékezet gyakran szelektív, és a történészek feladata éppen a szelektív emlékezet kiegészítése.
Gyakran ismételt kérdések (GYIK)
Mit jelent a „Bersiap” szó? Indonéz nyelven „Készüljetek!” vagy „Legyetek készenlétben!” jelentésű felszólítás, amely a forradalom első időszakának jelmondata lett.
Mikor volt a Bersiap-időszak? A legszélesebb körben elfogadott meghatározás szerint 1945 augusztusától 1946 végéig tartott, a legintenzívebb erőszakhullám pedig 1945 októbere és decembere között zajlott.
Kik voltak a Bersiap áldozatai? Holland civilek, indo-európaiak, kínaiak, ambonézek és „kollaboránsnak” tartott indonézek, de az indonéz oldalnak is voltak áldozatai.
Miért nem használják Indonéziában a Bersiap kifejezést? Mert a hivatalos indonéz történelemszemlélet a forradalmat egységes nemzeti harcként értelmezi, és a kifejezés elsősorban a holland emlékezetkultúrához kötődik.
Hány áldozata volt a Bersiapnak? Pontos szám nem ismert. A becslések a kutatástól és a használt módszertől függően jelentősen eltérnek.
Ajánlott olvasmányok és források
- Gert Oostindie, Ben Schoenmaker, Frank van Vree (szerk.): Beyond the Pale: Dutch Extreme Violence in the Indonesian War of Independence, 1945–1949 (2022, a holland kutatási program összefoglalója).
- Remy Limpach: De brandende kampongs van Generaal Spoor (2016) – a holland erőszakról, a Bersiapra is kitérve.
- Robert Cribb: Gangsters and Revolutionaries (1991) – a jakartai forradalom társadalomtörténete.
- Anthony Reid: The Indonesian National Revolution 1945–1950 (1974) – klasszikus összefoglaló.
- Rijksmuseum / NIOD / KITLV honlapjai – digitális források és kutatási eredmények.
A szerzőről
Mádi Diána kutató és kurátor, Jakartában él, az Universitas Indonesia történelem szakos hallgatója. Az ayang.hu-t vezeti, amely Indonézia történelmét, kultúráját és kortárs művészetét mutatja be közép-európai, posztkoloniális nézőpontból.
