A Bandung szellem: Sukarno és a szabad világ születése

Hogyan adott Indonézia hangot fél emberiségnek az 1955-ös bandungi konferencián?

7 perc olvasási idő·1955. április 18.·Bandung, Nyugat-Jáva·Kurátori olvasat — ayang.hu

Amikor 1955 áprilisában huszonkilenc ázsiai és afrikai ország küldötte érkezett a nyugat-jávai Bandungba, sokan protokolláris diplomáciai eseményre számítottak. Ami ott született, annál sokkal több volt: az el nem kötelezett mozgalom eszmei alapja, egy egész világ első közös hangja — és Sukarno elnök politikai öröksége.

A hidegháború csúcsán a világ két tömb közé szorult. Washington és Moszkva egyaránt azt üzente az éppen függetlenségüket elnyert, gyarmati múltból kilépő nemzeteknek: válassz oldalt. Sukarno Kusno Sosrodihardjo — akit Indonézia mindenki csak Bung Karno-ként, Bátya Karnoként ismert — ezt a kényszert utasította el. Nem csendesen, nem diplomatikusan, hanem egy konferencia megszervezésével, amely a világ figyelmét Bandungba, az ő városába terelte.

„A kolonializmus még nem halt meg. Csupán új formákat ölt — és ez ellen nekünk, az újonnan felébredt népeknek kell együtt felszólalnunk.„— SUKARNO, NYITÓBESZÉD, BANDUNG, 1955. ÁPRILIS 18.

Egy ötlet Jakartában születik

Az 1955-ös bandungi konferencia eszméje nem egy éjszaka alatt jött létre. Sukarno már az 1940-es évek végén, az indonéz függetlenségi harc idején is azt vallotta: Indonézia szabadsága nem izoláltan értelmezhető, hanem az összes gyarmatosított nép közös felszabadulásának részeként. Az 1949-ben kivívott függetlenség után — amelyért az indonézek négy éven át harcoltak a hollandok ellen — Sukarno elnökként egy nagyobb célba fogott.

A „Kolombo-csoport”, amelybe Indonézia, India, Burma, Ceylon és Pakisztán tartozott, 1954-ben döntötte el: összehívnak egy nagy ázsiai-afrikai konferenciát. Sukarno és külügyminisztere, Ruslan Abdulgani magukra vállalták a szervezést. Bandung nem véletlenül lett a helyszín: ez volt Indonézia kulturális és intellektuális szíve, az a város, ahol a Nyugat-Jávai-hegyvidék lába alatt egy fiatal ország önmaga jövőjéről gondolkodik.

Az április 18-i reggel — Sukarno nyitóbeszéde

Huszonkilenc ország képviselői gyűltek össze — India Nehruval, Egyiptom Nasszerrel, Kína Csou En-laj-jal, és velük sok más, nemrég felszabadult vagy éppen felszabadulásért küzdő nemzet. Sukarno nyitóbeszéde nem protokolláris szöveg volt: egy korszak szimbolikus kiáltványa lett.

A teremben ülők nagy részének életéből még alig múlt el néhány év azóta, hogy saját hazájukat nem igazgathatták. Sukarno ezt a közös sebzettséget és büszkeséget szólaltatta meg. Azt mondta: Ázsia és Afrika felébredt. Ez nem retorika volt — egy tény bejelentése volt a világ elé. A dekolonizáció ügye innentől nem csak egyes nemzetek belső ügye, hanem közös, összehangolt politikai projekt.

„Először gyűlnek össze ilyen számban az ázsiai és afrikai népek képviselői. Ez az összes elnyomott ember találkozója.”— SUKARNO, 1955. ÁPRILIS 18.

A Pancasila mint diplomáciai alapelv

Ami a bandungi konferenciát megkülönbözteti a puszta politikai találkozótól, az az, hogy értékrendszert teremtett. A konferencia tíz pontból álló zárónyilatkozata — amelyet a „Bandungi Szellem” foglal össze — részben Sukarno saját Pancasiláján, az indonéz állam öt alapelvén alapult. Nem véletlen: az 1945-ben Sukarno által megfogalmazott Pancasila — hit Istenben, igazságos és civilizált emberiség, Indonézia egysége, demokratikus konszenzus, társadalmi igazságosság — mélyen egybecsengett azzal, amit a konferencia résztvevői közösen vallottak.

A Bandungi Nyilatkozat 10 alapelve

• Az alapvető emberi jogok és az ENSZ alapokmányának tiszteletben tartása
• Minden nemzet szuverenitásának és területi integritásának elismerése
• A gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés elítélése
• A viták békés rendezése; nagyhatalmi tömbökkel való el nem kötelezettség
• Gazdasági és kulturális együttműködés a Dél–Dél kapcsolatokban
• Az agresszió és a katonai nyomás elutasítása
• A kölcsönös előnyökön alapuló nemzetközi együttműködés
• Az igazságosság és a nemzetközi kötelezettségek tisztelete
• Más nemzetek belügyeibe való be nem avatkozás
• Az egyenlőség és a kölcsönös haszon elve minden kapcsolatban

A „harmadik út” mint geopolitikai merészség

Washington nem nézte jó szemmel, ami Bandungban történt. John Foster Dulles külügyminiszter egyenesen erkölcstelennek nevezte a semlegességet a hidegháborúban. Néhány héttel a konferencia után a CIA titkos megbízást kapott a Fehér Háztól: aggodalmuk Sukarno és a kommunizmus viszonyára irányult — holott Sukarno nem volt kommunista. Ő egy saját utat keresett, amely sem Washington, sem Moszkva parancsait nem követi: ezt hívjuk ma a „harmadik út” geopolitikájának.

Ez a merészség volt az, ami 1965 után tragédiába fordult. A Suharto vezette puccs — amelynek hátterében máig vitatott mértékben állt az amerikai titkosszolgálat — megbuktatta Sukarnót. Az az ember, aki egész Ázsia és Afrika nevében emelte fel szavát, saját hazájában házi őrizetben halt meg 1970-ben.

1961: Belgrád — és ami Bandungból nőtt ki

A bandungi konferencia közvetlen előfutára volt annak, ami 1961-ben Belgrádban vált hivatalossá: az El Nem Kötelezett Országok Mozgalmának megalapítása. Tito, Nehru és Nasszer neve áll a mozgalom alapítóiként a történelemkönyvekben — de az eszmei alap, az erkölcsi bátorság és a szimbolikus pillanat Bandungból való. Indonéziából. Sukarnotól.

A mozgalom ma 120 tagállamot számlál — az ENSZ-tagok közel kétharmadát. Fókusza a hidegháború vége óta eltolódott: ma a globális gazdasági igazságosság, a fenntartható fejlődés és az Észak–Dél egyenlőtlenségek csökkentése a főbb témák. Az eredeti Bandungi Szellem azonban — a nagyhatalmi kényszerpályák elutasítása, a kis és közepes nemzetek önálló hangja — máig él benne.

Miért fontos ez ma, Jakartából nézve?

Jakartában ma egy huszonegymilliós metropolisz lüktet — a világ legnagyobb városa. Az utcákon, a betoncsillogásban és az újjáépülő arcban nehéz megtalálni azt a Bandungot, ahol 1955-ben egy egész korszak fordult meg. De a kapcsolat nem szakadt el: Indonézia az a hely, ahol a posztkoloniális világ először mondta ki: vagyunk, és magunk döntünk.

Amikor az utazók Indonéziába érkeznek, általában a templomokat, a rizsföldeket, a tengerpartokat látják. Az a mélyréteg, amely Bandungban kezdődött — egy nép öntudatra ébredése, egy elnök vakmerősége, egy konferencia, amely félmilliárd ember nevében szólalt meg —, ritkán kerül a turisták térképére. Pedig ez az ország igazi arca.

„Bandung nem csupán egy város Nyugat-Jávában. Bandung egy pillanat, amelyben a világ egy másik irányt is megmutatott önmagának.”— YANG.HU, KURÁTORI MEGJEGYZÉS

Sukarno bukása és személyes tragédiája nem törölte el, amit teremtett. A Bandungi Szellem a Dél–Dél együttműködés egyik alapkövévé vált. Indonézia csendesen, de következetesen emlékezik erre az örökségre: a bandungi Gedung Merdeka („Szabadság Épülete”) ma múzeumként és emlékezési helyként áll, ahol a régi fotókon láthatók a delegáltak, amint egy szabad világ lehetőségéről vitáznak.

Ha egyszer Bandungba utazol — és érdemes —, ne csak a vulkánokat és a teaültetvényeket keresd. Állj meg a Gedung Merdeka előtt. Gondolj arra, hogy 1955 április reggelén ott, abban az épületben, egy indonéz elnök megnyitotta az ajtót, amelyen félmilliárd ember lépett be a történelembe.

Gyakran ismételt kérdések

Mi volt az 1955-ös bandungi konferencia célja?

Az 1955-ös bandungi konferencia 29 ázsiai és afrikai ország képviselőit hozta össze azzal a céllal, hogy a hidegháborús nagyhatalmi tömbökkel szemben önálló, el nem kötelezett politikai irányt jelöljenek ki a frissen függetlenné vált, posztkoloniális nemzetek számára.

---

Mi volt Sukarno szerepe a bandungi konferencián?

Sukarno indonéz elnök volt a konferencia fő szervezője és házigazdája. Ő tartotta a nyitóbeszédet, amelyben a kolonializmus elleni küzdelmet és az új nemzetek önállóságát hirdette. A konferencia szellemi alapjai részben az általa kidolgozott Pancasila-elvrendszeren nyugodtak.

---

Mi a kapcsolat a bandungi konferencia és az el nem kötelezett mozgalom között?

A bandungi konferencia (1955) volt az el nem kötelezett mozgalom eszmei előfutára. A mozgalmat formálisan 1961-ben alapították Belgrádban, de alapelvei — szuverenitás, be nem avatkozás, dekolonizáció — mind a Bandungi Nyilatkozatból erednek.

---

Hol látható ma a bandungi konferencia öröksége Indonéziában?

A bandungi Gedung Merdeka (Szabadság Épülete) ma múzeumként és emlékezési helyként működik, ahol az 1955-ös konferenciáról szóló fotók, dokumentumok és kiállítások láthatók. Az épület Bandung belvárosában, az Asia Afrika sugárúton található.